- Hogyan és mikor tudtad meg, hogy nem számít rád a TTC, mint az U19-es csapat edzőjére és a felnőtt csapat játékosára?
- 2009. január 11-én vasárnap mondta el nekem Miskei Ati a csapat edzője, hogy a vezetőség nem számít rám, mint ifi edző. Ekkor még az volt az infó, hogy játékosként (legalábbis az Attila) számít rám. Majd hétfőn este jött a hír, hogy már játékosként sem jöhetek számításba.

- Mivel indokolták azt, hogy nem számítanak Rád a klubnál?
- Vasárnap és kedd közötti időszakban többféle verziót hallottam a lehetséges okokról. Majd kedden leültünk a vezetőkkel (az elküldöttek közül csak velem beszéltek személyesen) és megbeszéltük az indokokat.
Az ifi csapatot illetően az volt a legfőbb indok, hogy az ifi játékosok nem fejlődnek megfelelően, nem abban a felállásban játszottunk, mint a felnőtt, s így a felnőtthöz felkerült játékosok nem tudnak a felnőtt játékrendszerébe beilleszkedni. Ezzel én teljesen nem tudtam egyetérteni, de az tény, hogy minden utánpótlás csapat esetében 4 évente szükséges egy edzőváltás. Az, hogy ez milyen körülmények között történik, már más kérdés...
A játékosként való mellőzésem kapcsán indokként az szolgált, hogy én morálisan bomlasztom a csapategységet, és egyébként is frissítésre szorul a keret. Az első indokot teljesen abszurdnak éreztem, ezt meg is beszéltük a vezetőkkel. A második érv esetén joggal merülhet fel a kérdés, hogy mért egy rendszeresen játéklehetőséget kapó játékost kell elküldeni. Ez a része volt számomra teljesen érthetetlen. Az edzővel megbeszéltük, hogy mi mindent kell nekem tenni azért, hogy a csapat hasznára legyek. Sajnos ez már nem fog kiderülni, hogy tudtam-e volna ezt teljesíteni.

- Érezted, hogy esetleg a télen megköszönhetik az eddigi munkádat?
- Lehet, hogy túl magabiztos voltam, de bevallom őszintén, meg sem fordult a fejemben, hogy elküldhetnek. Egyrészt úgy éreztem alapemberként ez a veszély nem fenyeget, másrészt azt hittem, hogy tettem annyit már ezért a klubbért, hogy ha valakinek problémája merül fel, akkor azt meg tudjuk egymással beszélni, és tudunk javítani a kialakult helyzeten.

- Üzennél-e valamit az ifistáknak és a csapattársaidnak?
- Az ifistáknak azt üzenem, hogy ne szegje semmi a kedvüket. Nyugodjanak meg, Mersich Péter személyében egy jól felkészült edző veszi át a munkámat. Természetesen sok sikert kívánok a bajnokságban. És ugye a sok kemény munka meghozza idővel a gyümölcsét.
A játékostársaknak csak annyit, hogy mindenki nagyon fog hiányozni, de gondolom, tartani fogjuk a kapcsolatot. Hajrá TTC és Gyöngyi, ne szomorkodj!

- Mit üzennél Mersich Péternek az ifi csapatnál lévő utódodnak?
- Igazából a Petinek elmondtam minden részletet kedden. Annyit azért üzennék, hogy nyugodtan forduljon hozzám, ha segítségre szorul (információk kapcsán).

- Milyen szájízzel hagyod itt Törökbálintot?
- Hogy őszinte legyek az érzéseim vegyesek. Egyrészt azt érzem, hogy nem érdemeltem ezt a fajta bánásmódot, szerintem tettem annyit már a csapatért, hogy ne ilyen körülmények között kelljen távoznom.
A másik oldala az éremnek, hogy eszméletlen sokat kaptam Törökbálinttól. Egy olyan közösségben játszhattam 5 és fél éven át, mely tagjait már-már családtagjaimként szeretek. Hál istennek az itt töltött időszakban rengeteg siker és boldogság ért. A települést is nagyon megszerettem. Összességében ez volt futballkarrierem legszebb 5 és fél éve. Kár, hogy vége...

- Hogyan tovább a futballban?
- Mivel igen váratlanul ért a menesztésem, így nem voltam felkészülve arra, hogy januárban csapatot kell keresnem. Jelenleg nincs még semmi konkrét, egyedül edzek, hogy ne legyen túl nagy a lemaradásom. A között kell döntenem, hogy mit szeretnék előtérbe helyezni: utánpótlásedző szeretnék lenni, vagy inkább játékos. Nem könnyű a helyzet. Még az is lehet, hogy valamely Duna csoportbeli vetélytárshoz kerülök...

Sok sikert kívánunk Neki!