– Honnan jött az ötlet, hogy létrehozzátok a sportparkot?
– Immár tíz éve élek családommal a Szabadházi hegyen és a területünkön működő egyesületben dolgozom társadalmi munkában Kisgyörgy Lajos mellett. Próbálunk tenni valamit szűkebb kör­nyezetünkért. Az egyesüle­tünknek van egy weboldala (www.szabadházihegy.hu), ahová interjúkat készítek, mivel a szakmám fotoriporter-újságíró. Egy ilyen interjú után beszélgettem Csuka Attila alpolgármesterrel, majd a sportra terelődött a szó. Elmondta, hogy fájó pont a város életében, hogy még nem jött létre valamilyen sport- és szabadidőközpont. Gondolkodtam, hogyan lehetne egy ilyet létrehozni, majd két barátommal együtt felvázoltunk egy jövőképet Turai István polgármesternek és az alpolgármesternek. Az elképzeléssel, elgondolással elégedettek voltak. Ezt követően a testület előtt is tetszést aratott a terv. A két barát közül az egyik Nagyiványi György, a Head ütősportágak magyarországi márkaképviselője, akinek nagy tapasztalata van a sportpályák területén, a másik Szini Béla étteremüzemeltető és gazdasági szakember. Mindhármunk barátságát a sport alapozta meg és tartja fent.
– Milyen feltételekkel nyertétek meg az önkormányzat által kiírt területhasznosítási pályázatot?
– A pályázati anyagunkban felajánlottuk, hogy hétköznaponként 11–15 óra között az önkormányzati óvodák, iskolák kedvezményes lehetőséget kapnak a sportpályák használatára. Felajánlottuk azt is, hogy a sport- és szabadidőközpont megnyitó napja minden évben törökbálinti sportnap lesz, amikor a lakosság ingyenesen kipróbálhatja a létesítményeket. Ezeknek a szolgáltatásoknak az összértéke évente 15-16 millió forint.
– Hogyan áll az önkormányzat a projekthez?
– A tárgyalások alatt végig a település érdekeit védték, de nekünk is hagytak életteret. Ami számomra kellemes meglepetés volt, hogy miután a szerződéseket aláírtuk, utána sem hagytak minket magunkra, és az önkormányzati hivataloktól nagyon sok segítséget kaptunk. Én csak dicséretet mondhatok mindenkiről.
– Te magad is sportolsz, miért tartod fontosnak a sportos életmódot?
– Nekem a szüleim, akikre nagyon büszke vagyok (Dömötör Gyula kenus, 1959-ben Európa-bajnok, 1960-ban a római olimpiai csapat olimpikonja – a szerk.), igénnyé formálták a sport iránti szeretet. Feleségemmel, Adriennel – aki szakmáját tekintve testnevelő és edző – minden nap sportolunk valamit. Társaimnak ugyanezek a szokásaik. Szeretnénk, hogy az emberek igényévé váljon a sportolás. Az iskolákban nagyon kevés a testnevelési óra, a mozgás szinte teljesen kiveszett az életből, pedig a labdajátékok játékosan mozgatnak. Azért is fontos a sport, mert a szocializációnk fontos része. Sokszor valamilyen sportpályán dőlnek el fontos dolgok. Azt szoktam mondani, hogy ha valakivel elmegyek teniszezni vagy fallabdázni, egy mérkőzés után 80 százalékos biztonsággal meg tudom mondani, hogy milyen emberrel találkoztam. Egy meccs közben ugyanis nagyon sokféle szituáció adódik. A sport fejleszti a kombinációs készséget, megtanít küzdeni, kitartásra és nem utolsósorban testünk karbantartására nevel.
– Tíz éve élsz Törökbálinton és eléggé belevetetted magad a társadalmi életbe. Mindig ilyen tevékeny ember voltál?
– Amikor a gimnázium harmadik osztályába jártam, el kellett mennem építőtáborba. A vége előtt két nappal azonban hazaküldtek: egy igazgatói rovóval és egy igazgatói dicsérettel. A rovót azért kaptam, mert a diákokra felügyelő egyetemisták bántottak másokat és emiatt összeszólalkoztam velük, a dicséretet pedig a közösségi munkámért. Akkor már  fotóztam, amit napközben készítettem, este kidolgoztam, így reggelre mindenki láthatta a képeket a faliújságon. Nagyon szeretek építeni, új dolgokat létrehozni és boldoggá tesz, ha mások örülnek. Azt vallom, hogy a társadalmi felelősségvállalás nemcsak a vállalatok kötelessége, hanem egyénileg is tehetünk valamit – mindenki az erejéhez mérten, és együttesen ebből igen jelentős eredményt érhetünk el. Nem kell minden megoldást az államtól vagy az önkormányzattól várni, mi is tehetünk magunkért. Kitalálni, megszervezni és megvalósítani – ez az ars poétikám.
– Sok mindennel foglalkozol, hogyan fér bele az idődbe a sportpark szervezése?
– Amióta aláírtuk a megállapodást az önkormányzattal, a sportpark teendőinek szervezése teszi ki minden időmet.
– Hogy fog kinézni a létesítmény?
– Ebben az intézményben sokan megtalálhatják a lehetőséget a kikapcsolódásra. Elgondolásunk szerint három pillérre alapozzuk a szolgáltatásokat: sport – rekreáció – társasági élet.
A sport területén figyelembe vesszük a mai igényeket: kispályás foci, lábtenisz, tenisz, fallabda, tollas, téli-nyári hokipálya, fitnesz-wellness, kardió gépek, 7×14-es medence. Minden sportágat szakképzett edzők oktatnak.
A rekreációs lehetőségek: szauna, gyógytorna, masszázs, lebegés, sóbarlang, speciális szem- és mozgásterápia (vision terápia). A lebegés egy igazi különlegesség. A kikapcsolódni vágyó egy kabinban – ahol minden külső inger ki van zárva – 25 cm-es sós vízben lebeg, amelynek felhajtó ereje nagyobb, mint a Holt-tengeré. Egy óra lebegés négy óra alvásnak vagy tíz óra mentális pihenésnek felel meg.
A társasági élet kereteit egy olasz étterem biztosítja, a hozzá tartozó klubhelyiséggel, valamint társalgóval.
– Milyen fázisban van az építkezés?
– Most folynak az engedélyezési eljárások. Ez egy hatalmas projekt, kiemelt helyen, hatalmas pénzeket megmozgatva. A bankokkal most kezdjük lezárni a tárgyalásainkat. Amennyiben minden a tervek szerint halad, júliusban szeretnénk elkezdeni az építkezést, szeptemberre tető alá hozni, hogy télen elkészülhessenek a belső munkák. Így jövő májusban megnyithatjuk a kapukat a vendégek előtt.
– Felnőttek számára ideális helynek tűnik a létesítmény. Mi a helyzet a kisebbekkel?
– A kinti medencéhez egy pancsoló is tartozik, amely kizárólag a kisgyerekek számára készül. Ezenkívül az étteremben is lesz egy külön gyereksarok, játékokkal. A kicsit nagyobbaknak nyaranta sporttáborokat szervezünk. Családbarát, gyermekcentrikus helyet hozunk létre.
– Mennyire fogja zavarni az Árpád utca lakóit a létesítmény miatt megnövekvő forgalom?
– Semennyire. Az önkormányzat alaposan előkészítette nemcsak a mi beruházásunkat, hanem a most épülő óvoda megközelítését is. Hamarosan elkészül egy egyenesen ezekhez az intézményekhez vezető híd, úttal együtt, a Bajcsy-Zsilinszky utca felől. Mi úgy alakítottuk ki az épületegyüttest, hogy a lehető legkevesebb hanghatás érje az Árpád utcai lakosokat.
– Mennyire lesz a sport- és szabadidőközpont a törökbálintiaké és mennyire a környező településeken lakóké? Mennyi­re lesz a hely megfizethető egy átlagember számára?
– A sportpark mindenkié. Természetesen mi annak örülnénk a legjobban, ha sok törökbálinti lakost láthatnánk vendégül. Ez a létesítmény reményeink szerint országosan is egyedülálló lesz, nagyon sok olyan megoldást alkalmazunk, amit a munkáink során más országokból lestünk el. Azt szeretnénk, hogy ez a hely ne „csak” egy sportolásra alkalmas hely legyen, hanem mindenki jól érezze magát, az is, aki nem a sport miatt látogatja az objektumot. Célunk, hogy a „társasági életet” központjává váljon. Éppen ezért a terveinkben szerepel például amatőr sportversenyek rendezése mellett kulturális délutánok szervezése és az egészséges életmódra nevelés. Mivel én is itt élek, úgy gondolom, hogy a felelősségem is nagyobb, hiszen nem egy messziről jött ember vagyok, aki „rózsaszínre festi az eget”, majd továbbáll. Én azt szeretném, ha nem csak mi, hanem Törökbálint lakossága is büszke lenne a sportparkra, és  magáénak érezné.