Beszélgetés Spiriev Attilával, az Elite Basket Törökbálint ügyvezetőjével

 Nemrégiben az Elite megállapodott a Vasassal: ők adnak a felnőttek között használható képzett fiatalokat, cserébe az Elite utánpótlásának egy részét átveszik. Változott az utánpótlásképzés helyzete a klubnál? 

A Budakeszin működő junior, kadett és serdülő játékosokat átirányítottuk a Vasasba. A kadett csapat közös néven szerepel, és részben itteni utánpótlás korosztályok szűntek meg, viszont a mini és a gyerek korcsoportokat visszük tovább. Törökbálinton nemrégiben beindult az 1998-99-2000-es korosztályok iskolai toborzása, úgy tűnik, hogy van érdeklődés, ezeket az évfolyamokat szeretnénk végigvinni. Ugyanakkor bebizonyosodott az is, hogy hosszú távon nincs jó utánpótlás-nevelés megfelelő felnőtt csapat nélkül! Sok utánpótlás egyesület indult nagy reményekkel, de senki se hallott róluk, mert nincs a dolognak teteje. A gyerekeket a felnőtt csapat nyilvánvalóan motiválja, hiszen alighogy megtanulták lepattintani, vezetni, nagy nehezen a gyűrűbe bejuttatni a labdát, már testközelből láthatják, hogy is csinálják mindezt a nagyok. 

Ilyen szempontból Budapest és a környéke szomorú helyzetben van. Ha A csoportos meccset akarunk mutatni a gyereknek, vidékre kell menni…

Budapestnek tavaly egyetlen A csoportos csapata volt, az is Hódmezővásárhely jogán indulhatott, majd utolsó lett és kiesett. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a B csoportban nem végzett előttünk pesti csapat, Budapest környékén a 10. helyünkkel mi voltunk a legjobbak.

Ez felveti a kérdést, hogy az agglomerációban lévő Elite-nek hosszabb-röviden távon nem lehet célja az A csoport?

 Ez csak pénz kérdése.

Lehet erre egy számot mondani? Mennyibe kerül évente az A csoport?

Nem érdemes számokkal dobálózni,mert mi más úton járunk, mint a legtöbb csapat és ebből adódóan jóval olcsóbban tudnánk az A csoportban szerepelni. Ma az a gyakorlat, hogy sok tízmillió forintból működő csapatok külföldieket vagy már befutott, idősebb magyar játékosokat vásárolnak össze. Ezzel szemben mi a fiatal magyar tehetségek felkarolására törekszünk. A csaptunk szemtelenül fiatal, a legidősebb játékos 24 éves, ezen kívül néhányan vannak húsz fölött, a legtöbb felnőtt játékosunk azonban 18-19 éves.

Meg lehet csinálni kosárlabdában azt, amit az MTK a fociban, mármint hogy saját nevelésű fiatalokkal rendszerint elég jó eredményt érnek el?

Meg lehet csinálni, amihez szerintem Törökbálinton két dolog szerencsésen találkozik. Egyrészt nyáron sokat hezitáltam, nagyon szerettem volna Törökbálinton tartani a csapatot. Sokan bíztattak is erre, de aztán nem valósult meg az a támogatás, amiről szó volt. A városi vezetők azonban azt mondták, hogy ez egy pillanatnyi helyzet, értékelik, hogy a van a városnak egy NB I. B-s csapata, ami szeretnék, ha maradna. Az idén megrendeztük a férfi junior kosárlabda bajnokság döntőjét, valószínűleg nem is rosszul, mert azóta a magyar junior válogatott ugyancsak játszott itt, Csehország ellen.  Az Elite, ezt nagyképűség nélkül mondhatom, feltette Törökbálintot a magyar kosárlabda térképére. Egy feltörekvő városnak szerintem jót tesz, ha kialakul egy felfelé törekvő sportközeg.

Emellett mi a szakmai munkára, a gyorsaságra, a sok futásra helyezzük hangsúlyt, és ezzel nagyon fontos szerepet láthatunk el: lehetőséget akarunk adni a magyar fiataloknak arra, hogy felnőtt játékosként elinduljon a pályájuk. Ma Magyarországon az utánpótlásból kiöregedett tehetségek nagyon nehéz helyzetben vannak, mert jönnek a fiatal vagy már kiöregedő félben lévő délszlávok, illetve azok az amerikaiak, akik otthon vagy az erősebb európai bajnokságokban nem kellenek. Ők pillanatnyilag valamivel jobbak, de a magyar tehetségek rövid időn belül utolérnék őket, ha megfelelő támogatást, edzésmunkát, játéklehetőséget kapnának. Annyiban persze megvédeném a nagy klubokat, hogy ma már a néző és a szponzor is azonnali eredményt akar, és klubhűség sem nagyon létezik, a játékos többnyire odamegy, ahonnan jobb ajánlatot kap. Mi viszont ebben is kivétel lehetünk, mert ide jött olyan fiatal is, aki emiatt jobb ajánlatot utasított el – konkrétan a Kecskemétét - mert nálunk látta biztosítottnak a fejlődését. Mi erre helyezzük a hangsúlyt. A múltkor összeszámoltam: a csapatból kilencen voltak vagy ma is tagjai valamelyik korosztályos válogatottnak.

Törökbálint ehhez milyen hátteret tud biztosítani? Vegyük sorra, három éve játszik itt a csapat, van érdeklődés?

Ez attól is függ, hogy milyen promóciót tudunk az adott tornára vagy meccsre biztosítani. A junior bajnoki döntőnél látszott, hogy amikor kapunk segítséget, bejönnek a nézők, nemcsak iskolások, ők sem csak tanítási időben, és nem kizárólag az Elite meccseire. Hazai bajnokin is volt már olyan meccs, hogy 150-200-an voltunk.  

Csarnok?

A Bálint Márton iskoláé edzésre tökéletes, a padló nagyon jó, a B csoportos meccsek megrendezésére is megfelelő. Ha az A csoportra gondolnánk, úgy tudom, hogy készül egy új csarnok négyszáz nézős fix lelátóval. Ha lesz lehetőség mobil lelátók elhelyezésére, akkor ez az A csoportara is jó.

A csarnok terveit valamennyire ismeri?

Ez nem az én dolgom, nem elsősorban nekem kell megmutatni. Láttam bizonyos terveket és annyit kértem, hogy gondolkodjanak el a mobil lelátón, mert az egy ilyen beruházásnál nem olyan nagy plusz költség.

Remélhetőleg így lesz, mert ha nem, akkor ez a hajó el is megy…

Én nem hiszem, hogy ezt ne oldanák meg. A kosárlabdapálya kisebb, mint egy sportcsarnok küzdőtere, vagyis van erre terület. De ezzel már előreszaladunk, mert egy jó B csoportos csapatot is nagyon nehéz összehozni és az is nagy büszkesége lehet a városnak.

Érdemes leszögeznünk, hogy ez már egy félprofi szint. Mit tud az Elite Basket Törökbálint kínálni?

Igen, a legtöbb helyen 6-7 félprofi játékos van és a mögöttük lévők sem ingyen játszanak. A legamatőrebbek ezen a téren a mieink. Mi nem tudunk sokat fizetni, ismert játékosokat összevásárolni, hanem a saját nevelésű fiataljaink mellett tehetséges fiatalokat igyekszünk igazolni, akiknek a fejlődés lehetőségét kínáljuk. Vagyis nálunk elsődleges szempont, hogy a sajátjainkat, illetve azokat akik idejönnek, meg tudjuk tartani,  Vannak olyanok is, akik visszatérnek, mert bár korábban sikerült őket elcsábítani, rájöttek, nincs minden úgy, ahogy azt nekik ígérték. A bajnokság időszakában heti 5 csapatedzés van, plusz két délelőtti edzés lehetőség a Vasasnál, annak, aki meg tudja oldani, és persze a meccsek. Az alapozás az idén híresen „durva „volt, egyes időszakokban napi három edzés tartottunk, volt olyan, hogy hét órán keresztül zajlott a futás, szökdelés, erősítés. A csapat edzőjével, Molnár Tamással kidolgoztunk egy két éves programot. Az idén az új játékosok beépítésével a csapat „összegyúrása” a fő cél. Szerencsére centerposzton erősödtünk, mert már nemcsak kettő, de öt-hat bevethető játékosunk is van és jött egy 19 éves tehetséges bedobó is. Ennek az új csapatnak össze kell állnia. A jövő évben, ha együtt maradunk, szerintem a bajnokágban bárkit meg tudunk verni. 

A finanszírozás hogy áll össze?

Eddig szinte kizárólag én finanszíroztam az egészet. Nagyon nehéz és egyre nehezebben bírom. Azt az ígéretet kaptam a város vezetőitől, ők akarják, hogy itt legyünk, és be is kalkulálnak bennünket a jövő évi költségvetésbe. Illetve nagyon számítok arra, hogy találunk szponzorokat. Megfelelő városi összefogással itt egy Körmend-szerű csodát lehet csinálni, hiszen harminc éve ott is nulláról indultak. Ehhez Törökbálinton minden adottság megvan, számos cég található itt, ezek egy számukra egyenként nem túl jelentős támogatásból működőképessé tehetnek egy tehetséges magyar fiatalokra alapozó kosárlabdacsapatot, amire az itt élő emberek is büszkék lehetnek.

Számomra úgy tűnik, hogy az Elite egy kísérlet. Például azzal a valóban furcsa helyzettel szemben, amikor néhány éve még a magyar szövetségi kapitány klubcsapata is öt külföldivel kezdett…  

Az Elite valóban egy kísérlet. Én mióta megszülettem az atlétikában élek, száz fölött van azoknak a sportolóknak a száma, akik a menedzseri irányításom alatt olimpián vagy világ- , illetve Európa-bajnokságon  érmet szereztek. Félig kívülről nézve a kosárlabdát mindig attól őrültem meg, hogy a magyar tehetségek elvesznek, mert nem kapják meg a megfelelő támogatást. Mi itt egy kis szigetet alkotunk. Járjuk a magunk útját, és bár a klub csak 2005-ben alakult egy kicsit már büszkék lehetünk arra, hogy hatással vagyunk edzők, vezetők gondolkodására. Bátrabban építenek be fiatal magyar gyerekeket és kiderül, hogy nem dől össze semmi, megállják a helyüket.

Készítette: Sziráki András (Törökbálinti Újság)