A korában tervezett 1 éjszaka helyett a sorsolás végett 2 éjszakát töltöttünk Bükön.  A péntek esti érkezést követően frissen készített, rendkívül ízletes vacsorát ehettünk 8 óra magasságában a helyi vadásztársaság elnökének konyhája és személyzete jóvoltából. Itt szeretném kiemelni, hogy a vendéglátás kiváló és nagyon családias volt, köszönet érte, hiszen jól megalapozta büki kirándulásunk kezdetét. Az időjósok nem nyúltak mellé, amikor cudar hideget jósoltak, ráadásul az ország azon részén tényleg jóval hidegebbek az éjszakák, mint itt mifelénk, így azt a néhány száz métert, ami a szállás és az étterem között volt, vacogó fogakkal tettük meg oda- és vissza is. Esti programunk a szálláson folytatódott ráhangolódásként egy egyik apartmanban jó kis kártyaparti, a másikban pedig beszélgetés keretében, készülvén a reggel 8 órás kezdésre.

Csoportunkból a Kondics csapata visszalépett, így 1 óra 10 percet kaptunk pluszba pihenésként. A szálláson elfogyasztott ízletes és elégséges reggelit követően vadonatúj melegítőnkbe indultunk a csarnokba, hogy magunkba szívjuk a torna levegőjét.

Megkezdődtek számunkra is a C csoport mérkőzései, még pályára sem léptünk, a 13-as szám (ez volt a tornán a 13. mérkőzés) máris szerencsét hozott nekünk, ugyanis 3 ponttal gazdagodtunk. Igazán jó kezdés, jobbat elképzelni sem lehet. Ezt követően került sor a Blöff-Snapi elleni mérkőzésre (akik egészen a döntőig meneteltek) 1-0-s félidőt követően 2-0 arányban győzedelmeskedtek felettünk. A harmadik csoportbéli mérkőzésünk a Falco ellen volt, ahol Miriuta Vasile és Mészáros Dániel találatával a félidőben 1-2-re vezettünk, majd a második játékrészben  a Falco kiegyenlített, így megosztoztunk a pontokon.

Csapatunk a Blöff-Snapi elsősége után legjobb másodikként a II. csoportba került. A helyiek nem véletlenül titulálták a legerősebb csoportnak a C csoportot, hisz a Falco csapata a legjobb harmadik helyezettként szintén a középdöntőbe került, így ebből a csoportból mindenki továbbjutott.

Látszott a csapatunkon, hogy nem a futsal, hanem inkább a futball a sportágunk. Nem mondhatjuk el magunkról, hogy az első játéknapon látványos játékot mutattunk be és összeszokott csapat látszatát keltettük, persze ezen azért a későbbiekben javítottunk.

A szombati labdába rúgásunk ezennel véget ért.

A hétvége legelszomorítóbb eseménye következett: közös koszorúzás a TFC-s fiúkkal Kövesdi Árpád sírjánál, aki alig volt 47 éves, amikor elhagyta a földi létet. Nyugodjék békében!

Ezt követően jöttek a TFC-s mérkőzések, melyen a fiúk jól vették az akadályokat és szintén bejutottak a középdöntőbe. A meccsnézés után egy kis csendes pihenő következett, volt, aki kihasználta a szállás nyújtotta pezsgőfürdő és szauna jótékony hatását, volt aki szundikált, majd azt követően közös fürdőzés vette kezdetét a büki termálban a TFC-sekkel karöltve.

Újra finom vacsorát ízlelhettünk meg és vendégszeretetben volt részünk az este folyamán, majd vissza a szállásunkra, ahol már izgatottan vártuk a magyar futsal-válogatott sorsdöntő mérkőzését, így átrendeztük az apartmanokat, hogy minél többen legyünk egy helyen, hogy szurkolhassunk a fiainknak. A csapat két részre oszlott, voltak, akik a kártyaszobában, voltak, akik a „foca” szobában igyekeztek helyet foglalni. Előkerültek a nasik: Magdika zserbója, gumicukor Péternek, mézes puszedli és társai majd megkezdődött a játék…sokáig boldogok voltunk…aztán valami történt… és nem túlzás, ha azt mondom, hogy a meccs végén majdnem a televízió bánta…mindenki tudja az eredményt, ugye nem kell kommentálnom? A kártyázós szoba lakói időnként átnyargaltak az eredmény megtudakolása, no és a nasikák lenyúlása végett – gondolom, addig jól megcinkelték a többiek a távollévők lapjait -, aztán vissza kártyázni. Egyébként a futsal meccsen látottak nagyban befolyásolták a másnapi mérkőzéseinket, hiszen a csehek után nemcsak nekünk, de más csapatnak is élniük kellett a vészkapusság adta lehetőségekkel.

A vasárnap rettentő hosszúnak ígérkezett, végeláthatatlan meccsdömping (még 28 meccs volt hátra), és a hazautazást is bele kellett még kalkulálni. Nem utaztunk sokan a büki tornára és vasárnapra meg is fogyatkoztunk, így a nevezési lapra egyre kevesebb név került fel, mert reggel haza kellett utaznia a két Miriutának és Csintalannak is.

Szóval megkezdődtek a mérkőzések a legjobb 4 közé jutásért. Mint már említettem a II. csoportba kerültünk a Jánosháza, Torony és Répcelak csapatai mellett.

Az első mérkőzésen a Jánosházával játszottunk, de nem bírt egymással a 2 csapat és 1-1 döntetlen lett a mérkőzés végeredménye. A gólunkat Róza Laci szerezte. Következő ellenfelünk a Torony csapata volt, ahol 1 góllal jobbnak bizonyultunk ellenfelünknél és megtörtük a pályán elért döntetlenek sorozatát. Ezen a mérkőzésen Mészáros Dani, Pásztor Dani, Egressy Gabi és ismét Róza Laci talált ellenfelünk hálójába, így a végeredmény 3-4 lett a javunkra, begyűjtöttük a 3 pontot.

Kezdtünk magunkra találni és a rúgott góljaink számát is sikerült növelnünk, mert a Répcelak csapata ellen 5-1-re diadalmaskodtunk. A gólokon osztoztak: Egressy Gabi 2 találattal, Mészáros Dani, Nagy Balázs és Héray Laci. A csoportból 7 ponttal jutottunk tovább az elődöntőbe.

Ezt követően a helyiek javaslatára a Vadász éttermet céloztuk meg, ahol egy finom ebédet fogyasztottunk el közösen, mivel a soron következő mérkőzésünk 18 órakor volt.

Újabb csapás következett, Róza Laci is elhagyta a csapatot, így 2 kapussal és 7 mezőnyjátékossal vártuk a sorsdöntő, döntőbe jutásért vívott mérkőzést. Borzalmas, nagy iramú, látványos meccset játszottunk, de sajnos Héray Laci és Mészáros Dani találatai nem voltak elegendőek a végső győzelemhez, így 2-3-re alulmaradtunk a főként tehetséges fiatalokból álló Bunstift csapatával szemben. Azonban emelt fővel jöhettünk le a pályáról, mert mindent megtettünk a győzelem és a továbbjutás érdekében. A másik ágon nem bírtak egymással a csapatok, a Blöff-Snapi és a Gala-Sport csapatai között 2-2-es döntetlen után büntetők döntötték el a továbbjutást. A büntetőpárbajt a Blöff-Snapi nyerte 6-5-re. Így a mi ellenfelünk a IV. csoport győztese, a Gala-Sport lett.

Szenzációs mérkőzés következett, káprázatos gólok, klasszis megoldások, parázs jelenetek, vészkapus, öngól, kiállítás, minden, ami a fociban előfordulhat. Egressy Gábor parádés góllal örvendeztette meg a szép számú nézőközönséget, Mészáros Dani és Pásztor Dani szintén látványos góllal írták be magukat a jegyzőkönyvbe és meg kell említeni még egy öngólt is ellenfelünk részéről. A végeredmény 4-5 lett a Gala-Sport javára, mely a végelszámolásnál a torna IV. helyét jelentette a Lindab-Törökbálinti Torna Club csapatának. A büki torna történetében ez eddig a legelőkelőbb helyezés, megjavítva az eddigi 5. helyet. Büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a torna legjobb játékosává választották Bábik Tibort, aki hol hátvédként, hol pedig vészkapusként állt helyt a mérkőzéseken. Szép volt Tibor!

Megtörtént a trónfosztás, a döntőben a Bunstift csapata 5-1 győzelemmel hódította el a kupát a Blöff Snapitól.

Szeretnénk köszönetet mondani itt még a szervezőknek, akik hihetetlen precizitással tettek tanúbizonyságot a rátermettségükről és hozzáértésükről, mondhatni, az elmúlt 14 év rutinjával levezényelték a tornát úgy, hogy 1 perc csúszás sem volt a 70 (!) mérkőzés alatt. Remek büfé, szuper csarnok, sok szurkoló, kedves emberek, vendéglátók és sok-sok szép közös emlék, ezzel búcsúzunk Büktől, a bükiektől: Jövőre, Veletek, ugyanitt!”

Külön szeretnénk még megköszönni a Törökbálinti Football Club szurkolását, buzdítását is.

Végezetül az utazó játékosok névsora: Frank Tamás, Vermesy Attila, Csintalan Csaba, Egressy Gábor, Miriuta Marco, Miriuta Vasile, Bábik Tibor, Nagy Balázs, Mészáros Dániel, Antal Péter, Róza László, Mersich Péter, Miskei Attila, Nyitrai Zoltán, Pásztor Dániel, Gráczki Péter

A nézőtéren jártamban-keltemben, hallgatva a helyi szurkolókat, jó volt törökbálintinak lenni, hiszen úgy beszéltek rólunk, mint a kistestvéreikről, családjukról, szeretettel, jóindulattal. Nagyon szép gesztus ez és természetesen viszonos részünkről is.

Viszlát Bük!